Graz villamosai
(II. rész)

Előző oldal

A fotón látható 64-essel a Schulzentrum St. Peter megállóhoz utaztam, …

… ahol a 6-os villamos jár.

A buszok sok esetben ráhordó szerepkörrel bírnak, így több villamos megállónál és végállomásnál találhatóak ilyen kis buszvégállomások. A hurokvágány nem véletlen, a 6-os korábban csak idáig közlekedett, 2007-ben lett meghosszabbítva a jelenlegi végpontig.

Vagyis idáig, a menetrendekben és térképeken csak simán St. Peternek nevezett helyig. Sikerült kipróbálnom a Variobahnt, nekem bejött, nagyon dinamikusan ment a meglehetősen kanyargós pályán, néha majd leestem a székről.

Itt is van ráhordó busz, a 69-es menetideje alig néhány perc, munkanap és szombaton egy ilyen Mercedes midibusz körözget 15 percenként, alig 1-2 utassal. Képzelem mennyire szeretik a sofőrök, egyszeri utasként viszont tetszett a környékkel együtt, ezért visszafelé sétáltam és megörökítettem.

Újból a végállomáson vagyunk.

És egy megállóval arrébb. Bírom ezeket a villamosos utcákat.

Az új szakaszon még ilyen füvesített pályára is futotta.

Na és akkor vessünk néhány pillantást a legfontosabb csomópontra, a Jakominiplatzra. Itt sokfelé ágaznak szét a villamos viszonylatok, minden irányba vannak vágánykapcsolatok, vannak hurokvágányok, viszont csak a 26-os villamos végállomásozik itt (csak este és vasárnap közlekedik a 6-os helyett), illetve számtalan busz. A sok tömegközlekedési jármű és a gyalogosok miatt elég kaotikus a helyzet.

Lássunk egy Volkswagen midibuszt is, ezek főleg a 30-ason közlekednek.

Csuklós busz kevés van a városban, viszont cserébe a járatok gyakran járnak.

Egy Variobahn próbálja átverekedni magát a téren.

Én közben nekiálltam fotózni a sétálóutca felől érkező villamosokat.

Ez pedig már maga a sétáló, némi építkezéssel. Egy Stadler az egyik irányban, …

… egy másik a másikban.

A templomtorony jó fotótéma volt, a villamosok meg szinte egymást tolták, így megálltam és csak élveztem a fotózást és a rendezett, élettel teli belváros hangulatát.

Egy gyors ugrással a 7-es St. Leonhard végállomásán vagyunk, Cityrunnerekkel a főszerepben.

Itt szintén buszok csatlakoznak a villamoshoz.

Rögtönzött fotómegállás a Maiffredygassénél.

A vonalhálózat legérdekesebb pontja az 1-es vonal Hilmteich és Mariatrost közötti szakasza, ahol a tuják egy vágányon közlekednek, varázslatos környezetben. Sajnos mire a mariatrosti végállomásra értem, beborult, természetesen pont a legjobb résznél.

Grazban 1878-ban indult meg a lóvasúti közlekedés, majd 1899-ben az első villamos is útra kelt. A mariatrosti elektromos kisvasutat egy évvel korábban nyitották meg és csak 1941-ben integrálták a villamoshálózatba, előtte külön üzem volt. Az egykori kocsiszínjében 1971-ben villamos múzeumot hoztak létre.

Ahol villamosok mellett a sikló egykori kocsija is otthonra talált.

Visszafelé gyalog mentem, hogy megörökítsem a vonalat, sajnos az időjárás ebben nem volt partner.

Ebben a szép, erdei környezetben még ma is kisvasúti hangulata van a vonalnak egészen addig, amíg fel nem tűnik egy-egy alacsonypadlós.

Némi napfény a teichhofi kitérőben a nyolctengelyes E1-essel.

611 Wagneswegnél.

A visszafelé jövő 582-esről szerencsére egész jó kép készült az időjárás ellenére is.

A borús idő kétségtelen előnye, hogy fák között csak ilyenkor lehet fotózni, egyébként az össze-vissza beszűrődő fények megnehezítenék fényképezést. Jobboldalt a 612-es halad el.

Mariagrün, átszállási lehetőség az 58-as buszra, meg a napi néhányszor közlekedő 81-esre és 83-asra.

Út közepén futó egyvágányú pálya a Schönbrunngassénél.

Ezután már nem erőltettem a fotózást, némi buszozás után hazaindultam, de egy képet még lőttem a vonatom mozdonyáról.

És egy V43-as immár magyar honban, Szentgotthárdon. Ezután a megérdemelt pihenés helyett még további 24 órányi és 60 km-nyi túrázás várt rám.

Főoldal